A „CSR” válsága

A Lajtorja Program első cikksorozatának keretében a gazdasági tevékenységi  formák korszerű változatait és tovább-alakulásuk dilemmáit ismertetjük, kitérve történeti előzményeikre is, valamint az összgazdasági arányaikat illető vitákra. Utóbbiak nem súlytalanok: időről időre befolyással vannak még az aktuális szabályozásokra is a különböző országokban.  Tematikánk a nagyvállalati szféra kérdéskörétől a szociális szövetkezeti működés gazdasági összefüggésein át a mikrovállalkozások napi gyakorlatáig terjed.

Előző CSR írásunkban a for-profit nagyvállalatok üzemelési gyakorlatához kapcsolódó „CSR”-fogalmat (corporate social responsibility) jártuk körül, végül jelezve, hogy jóideje feszültség, kritikát kihívó meg nem felelés mutatkozik a fogalom haladott koncepciója és a ténylegesen történő vállalati illetőségű társadalmi felelősségvállalás közt. A kritikai állítások részbeni belátása nyomán jelent meg a továbbfejlesztett „CSR”, pontosabban most már a „CSV” fogalma, és üzletalakítási törekvése (Creating Shared Value – közösségbe léptetett szempontok szerinti értékteremtés). Mostani cikkünkben a „CSR” bírálóinak főbb észrevételeit igyekszünk összefoglalni.

A „CSR”-t érő kritikák eleinte arra helyezték a hangsúlyt, hogy Milton Friedman „CSR”-ellenes álláspontjának gyengéi – mit nem vett figyelembe Friedman – nem teszik azonnal semmissé az erősségeit, merthogy azok is akadnak. Számtalan példa mutatja, hogy a profitnövelés nem egyenlő a társadalmilag káros nyerészkedéssel, és nem is csupán pénzbeli eredményű, vagyis az elmaradt haszon társadalmi elmaradt hasznot is jelent.  (Még a környezetbarát újítások nagyobb része is for-profit úton születik meg.) Nem elég tehát, hogy a direkt társadalmi felelősségvállalás mindent összevéve nem vezet profitcsökkenéshez. Mert ha nem járul hozzá határozottan az alaptevékenység sikerességéhez, zavaró tényezővé válhat a vállalat profitnövelési koncentrációja rovására, egyben bizonyos indirekt társadalmi hasznok rovására.  Ezért a direkt társadalmi felelősségvállalást kifejező tevékenységi elemeket, vagy ezek demonstratívabbjait a cégek önkéntelenül is igyekeznek működésük függelékeivé lefokozni, szervetlenségüket nyílttá tenni.

Utóbb a „CSR” kritikusai azt is felvetették, hogy ha adott esetben egy vállalat profitnövelési kondíciója valóban túlontúl szemellenzős a káros kihatások ügyében, még jól is jön számára a  CSR-elvárás, hiszen például egy vonósnégyes vagy valamely új gyógymód támogatásával a cég jelentős ideig  jól leplezheti  attitűdjét. Vagy megfordítva: a vállalatot épp az alaptevékenységgel össze nem függő jócselekedetek növekvő goodwillje teszi figyelmetlenebbé főbbik ügyvitele torzulásai dolgában.

Vajon mi lehet az érdemi válasz –  a vállalati szféra tudatos-célzatos társadalmi felelősségvállalásának elszánt hívei részéről –  ezekre a meglehetős keményen találó kifogásokra? Következő cikkünk témája ez lesz.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Széchenyi 2020

Mit jelent a „CSR”? 2.

Mit jelent a CSR? cikk folytatása:

Azt, hogy a gazdaság erkölcsi problémája a következő nemzedékek számára égetően közvetlen, praktikus problémává fog válni, először Howard Bowen vetette fel, hatvanegynéhány éve, az emberlakta bolygó, mint természeti közeg aggasztó folyamatait látva. A CSR-fogalom kialakulása Bowen ’53-as könyvével kezdődött.

Amikor a CSR-vita átlépte az 1970-es időhatárt, Milton Friedman még árnyaltan és ékesszólóan tudott érvelni amellett, hogy a cégek felelősségének kizárólag a profitnövelést helyes tekinteni, mert ezzel és nem mással tesznek a cégek közvetett és közvetlen utakon jót a világnak.  Csakhogy hamarosan napvilágot látott a Római Klub kutatócsoport jelentése valami olyasmiről, amivel Friedman nem számolt: a globális gazdasági növekedés határairól. Az 1980-as években az ENSZ Brundtland-bizottsága kidolgozta a fenntartható fejlődés koncepcióját, amelynek lényege: a jelen generáció fogyasztási gyakorlatába bele kell kódolni a jövő generáció szükségleteinek szempontját, ehhez pedig háromirányú (természeti-környezeti, gazdasági és társadalmi) korrekció kell. Ami a nagyvállalatokat illeti, tudomásul kell venniük, hogy az összes profitlehetőség feszített kiaknázásának kondíciója ellentétes a fenntartható fejlődéssel, valamint el kell indulniuk a káros externáliák még nem perelhető hányadának számontartása és módszeres csökkentése útján.  Továbbá a következőkben – jelezte a Brundtland-bizottság – elvárás lesz velük szemben az eleven cégkapcsolat társadalmi közegükkel, a cégtevékenység sokféle érintettjével (stakeholderek). Ám egy-egy vállalatnál a CSR intézményesülése leírható akár apróságok hosszú soraként is, kis szokásmódosítások listája formájában, a kétoldalas nyomtatásig bezárólag.  A globális fenntarthatóság nem kész tény, de kialakulhat, éspedig a sok kis fenntarthatóság túlsúlyra jutásával alakulhat ki.

Érzékelhető, hogy a nagyvállalati profit/pénzközpontú filozófiáját árnyalni kell a egyéb társadalmi, emberi szempontokkal, hogy az élhető élethez hozzájáruljanak és ne csak kivegyék a természeti, ezen belül is az emberi erőforrásokat.  Ezen szemlélet elterjedéséért még napjainkban is sokat lehet tenni, hiszen a fogyasztási- és bevételnövelési kényszer mentális nyomása alatt tevékenykedik a legtöbb vállalat.

A brundtlandi CSR-koncepció és CSR-gyakorlat kritikai visszhangja – illetve ennek nyomán a CSV-fogalom megjelenése – legközelebbi írásunk témája lesz.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Széchenyi 2020

Mit jelent a „CSR”?

 Jászságinfo.hu a  VKB Nonprofit Kft.-től kért választ, akik szerint is hazánk vállalkozói köreiben az EU más fertályaihoz képest még hátramaradott a CSR-szempontok érvényesülése. Ezt olyan vélelmi bizonytalanságok is jelzik a CSR mibenlétét illetően, amelyek itt-ott félreértésekbe billennek. Ugyanakkor erősödőben van a jobb tájékozódás igénye: ennek próbálunk kedvezni néhány cikkünkkel a következőkben. Először a CSR-fogalom kialakulásával foglalkozunk.

A „CSR” rövidítést kibontva – corporate social responsibility, azaz nagyjából: „vállalati illetőségű társadalmi felelősségvállalás” – olyan kifejezéshez jutunk, amely egy több mint fél évszázada vitatott üzleti fogalmat jelöl. Hogy világosabban lássunk a kérdésben, először a jelölt fogalom körvonalát kell világosan látnunk.

Nem a társadalmi felelősségérzetet elsődlegesen képviselő szerveződésekre vonatkozik ez a fogalom, hanem a profitért létesült gazdasági vállalkozásokra, amelyek sikeres működése rövid- vagy középtávon nem függvénye annak, hogy a társadalmi felelősségvállalást elhárítják-e maguktól, vagy sem. Sőt, elsősorban is a nagyvállalatokat érinti a társadalmi felelősség kihívása, egyrészt, mert ők a legfőbb externália-termelők (externáliák: a célzatos aktivitások szándéktalan, járulékos hatásai), másrészt, mert csak ők képesek határozott kezdeményezésre, a CSR intézményesítésére. Iránymódosító értékű befolyást nem a kis és középvállalkozások szférája tud gyakorolni a nagyvállalati szférára, hanem megfordítva.

A CSR-fogalomról azt is fontos tudni, hogy koncepciózus. Nem adományos hangulatba hozó lelkigyakorlatokat ír elő valamely homályos jóra vágyás jegyében, hanem tárgyilagos alapállásból helyezi a szokásosnál  élesebb megvilágításba az össztársadalom érdekeit,  rámutatva a társadalmi helyzetjobbítás gazdaságilag is racionális lehetőségeire. Az össztársadalom természetesen a cégek világát is magában foglalja.  A racionalitás nem azonos a beszűkülten célratörő sarkos racionalizmussal, sőt, az utóbbi egyfajta ellentéte az előbbinek, lévén paradox jelenség, amely a fonákja felől reflektálatlan irracionalitást szív fel.  A máig tartó, folyvást új szintekre lépő ipari forradalom első szakasza idején még számított az üzleti életben a bizalom és a többirányú felelősség – a szereplők valamivel több, mint felénél –, de az akkor dívó racionalista teória elmulasztotta, hogy explicit módon helyet adjon a fejtegetésekben ezeknek a gazdaságtól sem idegen humán komponenseknek.  Idővel a gazdaság távlatát is fenyegető vész-divergencia mutatkozott azáltal, hogy arányaiban kiterjedt, szinte általánosult a kapzsi életforma.

A VKB Nonprofit Kft. következő cikkben folytatja a CSR bemutatását.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Széchenyi 2020