A szociális gazdaság fogalmi huzavonája I.

A VKB Nonprofit Kft. által életre hívott Lajtorja Program első, a gazdasági szférákról szóló cikksorozatában előző alkalommal a szociális gazdaság alapfogalmát vázoltuk fel, most áttekintjük a fogalom épületesebb változatainak eltéréseit – ezeknek az eltolódásoknak persze főként a gyakorlat többértelműségéhez van közük.

Az Észak-Amerikában honos felfogás szerint kizárólag maguk a nonprofit egyesületek, alapítványok, társadalomsegítő vállalkozások teszik ki a „harmadik szektort”, az általuk létre segített szövetkezetek már a piachoz tartoznak, annak sajátos periferikus sávját képezik. Vagy: Európán belül több szakelemző az önsegélyező társaságokat is beleérti a szociális gazdaság fogalmába, míg a téma kutatóinak talán többsége  nem ide számítja azokat, márpedig az ilyen különbségek szerint más-más adategyüttesek adódnak, más-más fénytörésbe kerülhet a célszerkezet, módosulhat a fenntartható bővülés szempontjából a folyamatok megítélése. Svédországban pedig állami feladat azoknak a teendőknek nagyobb része, amelyeket spanyol, olasz, francia földön a harmadik szektor végez. Annyi mondható el biztosan, hogy mivel eredetileg a fogyasztói-jóléti modell kopása, az 1980 táján romlani kezdő nyugati foglalkoztatási mutatók hívták ki a „harmadik szektor” kibontakozását szintén ott vált sokrétűbbé, komplexebbé, összességében inspiratívabbá, nem a megkésetten igyekvő, és szociálisan túl mélyre csuszamlott volt szovjetblokkos országokban. Szerveződése eleinte még exodusos, kapitalizmus-elutasító szellemben zajlott, utóbb változott sajátosan piacbővítő irányultságúvá. A harcosan alternativista szakaszban az ellenfél, vagyis a domináns formális gazdaság az állammal karöltve maga is kifejlesztett foglalkoztatásjavító szándékú intézményi eszközöket, a munkanélküliek átképzésében, a szakági átterelésekben látva a megoldást, ám aztán a klasszikus álláshelyek számának rendületlen abszolút csökkenése elfoszlatta ezt a bizodalmat.

Ha a szociális (avagy szolidáris) gazdaság sok lokális aktivitásból összeadódó köztes, „harmadik szektor”-jellegét közelről vizsgáljuk, mégpedig éppen hazánkban, akkor a domináns vonások összefoglalásaképp nem pontosan ugyanaz a meghatározás kínálkozik, mint mondjuk Belgiumban. (Ettől még persze fennállhat a szándék, hogy a domináns vonások módosuljanak.) Nálunk elég egyértelmű, hogy országosan néhány száz nonprofit projektmenedzselő szervezet lokális kezdeményezéseiről és az ezekből adódó fejleményekről van szó, mely kezdeményezők legfőként a munkaerőpiacon súlyos hátrányt viselő embereket igyekeznek megélhetési és kulturális-közösségi célprogramjaikba vonni, illetve szociális ellátásukban valamiképp részt venni. (Az önkormányzati munkaszervező szövetségek, kistérségi együttműködések a hazai szociális gazdaság tartalékát jelentik.)

A huzavona bemutatását folytatjuk következő írásunkban.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Széchenyi 2020

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>